Mielőtt megkérditek...

... nem sodort el minket a Szamoai 8-as erősségű földrengés okozta cunami. Szamoán a hírek szerint csúnya dolgokat művelt. Itt Auckland-ben a legrosszabb, ami történt, az a part irányából hallatszódó két hosszú - két rövid jelet ismétlő szirénahang volt, aminek úgy tűnik sikerült elzavarnia innen a cunamit.

Import ozi homok

Meg kell kövessem magam, mégiscsak zúdult valamennyi ausztrál homok a pénteki viharral Új-Zélandra. Ma voltunk kirándulni az egyik nyugati tengerparton, ahol a megszokott fekete homok tetején az errefelé mindig hullámzó tenger szokatlan sárgás-vöröses homokot mosott a fövenyen.


Elsőre habnak is tűnhet, de közelebbről megnézve szemcsés homok az, méghozzá nem innen származó.

Ha nem is tűnik több millió tonnának, azért valami mégiscsak látható mennyiségben eljutott ide. Hozzáteszem, a látható és a látványos mennyiség közt több nagyságrend is megfér, úgyhogy a független hírforrásoknak továbbra is kéretik tartózkodni a szenzációhajhászástól!

Világvége

Több millió tonna homok csapott le Új-Zélandra

2009. szeptember 25., péntek 17:04
Az Ausztráliából induló homokvihar 2000 kilométert tett meg a Tasmán-tenger felett.

Új-Zélandot is elérte az a homokvihar, amely a héten borította be Ausztrália keleti részét. Az ausztrál homok péntek reggel jelent meg Új-Zéland északi szigetének nyugati partja mentén, köztük Auckland városában - közölte egy ausztrál meteorológus. Philip Duncan elmondása szerint a homokvihar csütörtök délután érte el a szigetet, de ezt csak pénteken vált teljesen biztossá, miután kitisztult az ég az országra lecsapott vihar után. Házakon és autókon jelent meg vékony homokréteg, több városban is.

A meteorológusok műholdas felvételeken követték, ahogy az ausztrál homokvihar több mint kétezer kilométert utazva átkelt a Tasmán-tengeren. A több millió tonna homokot magával sodró sydneyi vihar az ausztrál adatok alapján hetvenévente egyszer fordul elő, és még ritkábban történik meg az, hogy elérje Új-Zélandot.

Nagyon durva volt. Egy pillanatig azt hittük, hogy itt a világvége. Kora reggel arra ébredtünk, hogy sötét van odakint. Aztán kivilágosodott, ahogy szokott, s ami a szemünk elé tárult, az egészen hihetetlen volt. Sehol egy gramm ozi import homok!!!!! Ellenben a már megszokott eső csendesen áztatta a neonzöld füvet.

Megkérem a katasztrófaturistákat, hogy oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló!

Tauhou nyújtózkodik

Immáékkal madarászni voltunk a Shakespear Parkban, mert az jó, meg mert ott mindig lehet. Páva és pukekóetetés megvolt, meg egy rakat mindenféle szép madarakat tudtunk megfigyelni.

Sőt, mi több, egy tauhou (silvereye) madarat is sikerült nyújtózás közben lencsevégre kapnom, íme:

Ilyen az, amikor a kicsi madár nagyot nyújtózik.

Térhatású Új-Zéland

Teljesen véletlenül futottam bele ebbe a weboldalba, ami ugyan nem egy összeszedett oldal képét sugározza elsőre, ellenben egy rakás térhatású fotográfiát találhatunk rajta, amelyek új-zélandi növényeket, tücsköket, bogarakat ábrázolnak.


A képek többsége különféle sztereogram formában is elérhető, így kancsalítva vagy akár piros-kék szemüvegen át is élvezhetőek.

Kellemes nézelődést!

Kakapó vizit

Túl vagyunk az állatkerti kakapónézésen, gondoltam megosztom veletek a történteket.

Sirocco, a 12 éves, csibekori légzőszervi fertőzése okán inkább az őt gyógyító emberekkel szocializálódott kakapó most hétfőtől jövő szerdáig vendégeskedik az Auckland-i Állatkertben.

A látogatási idő, éjszakai üzemmódban dolgozó madárról lévén szó, este hat és kilenc óra közt van, amikoris óránként 8 turnusban, turnusonként húsz ember a kvóta. Ez a tíz nap alatt összesen 4800 férőhelyet jelent, úgyhogy szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ebből kettőt sikerült befoglalni.

Sajnos a látogatásunk rövid időablaka csak arra volt elegendő, hogy öt percig leshettük a madarat, aki ráadásul egy gyengén megvilágított, tőlünk üveggel elválasztott helységben leledzett.

A gyenge megvilágítás nem a kiwiház vaksötétjét jelenti, ellenben nem sok lehetőséget nyújtott használható fotózáshoz, videózáshoz. Maradt tehát a felettébb kiváncsi, s még annál is helyesebb pofázmánnyal felvértezett madár szabad szemmel történő szemrevételezése.

Mit is mondhatnék: cuki. Nagyon. Látszott rajta, hogy ha nem lenne ott az az üvegfal, akkor egyenest a nyakunkba ugrana, hogy jól megismerkedjen. Így viszont maradt az üvegen keresztül sóvárgó nézés, kémlelés, mindkét oldalról. A húszfős csoport, bár nem hangzik soknak, de a nem épp kedvező kakapó-ember arány az erősen korlátozott idővel fűszerezve egyáltalán nem teszi lehetővé, hogy Siroccót annak rendje és módja szerint megismerhessük.

Mindent összevetve csak egy múló pillanatról beszélhetünk, mégis több, interaktívabb élmény volt, mint csak videofelvételekről visszanézni eme különleges madárfajt.

Abba meg már inkább bele sem gondolok, hogy nem is olyan nagyon régen (alig pár emberöltővel ezelőtt) a kakapó a harmadik leggyakoribb madár volt errefele.

Madárzene, másképp

Birds on the Wires from Jarbas Agnelli on Vimeo.

Kellemes napot mindenkinek!

Ki lesz az év madara 2009-ben?

Mától egy hónapon át lehet szavazni az idei év új-zélandi madarára. A jelöltek idén is mind nagyon ígéretesek, csak úgy, mint az eddigi versenyek alkalmával. A kampány viszont idén már hamarabb elkezdődött, a Royal Forest and Bird society blogján már egy ideje lehet olvasni a kampányolók ajánlóit kedvenc madaraikra.


Ha eldöntöttétek, hogy idén ki legyen a kedvenc, a szavazatokat itt adhatjátok le. Ha az is megvolt, írjátok meg kommentbe itt, hogy idén melyik madárra és miért pont rá voksoltatok!

Kakapó Auckland-ben

Szeptember 14 és 23 között az Auckland-i Állatkert egy különleges vendégnek ad otthont, aki nem más, mint Sirocco, a 12 éves, kézzel nevelt kakapó, egyike annak a 124 példánynak, akik hírmondónak maradtak ebből a csodálatos madárfajból.


Az esemény, amelyre elővételben jegyek válthatók, nyugodtan kijelenthetjük, hogy egyszeri, különleges és megismételhetetlen (na jó, a csillagok kedvező állása esetén rohadt mázlistáknak esetleg talán talán megismételhető, de erre ne apelláljunk), így aki csak megteheti, gyorsan foglaljon magának és családtagjainak jegyet az egyik esti látogatásra. A jegyeket ma reggel 9 órától lehet előjegyezni, s gyanítom, hogy nem fognak sokáig tartani, mert tavaly Nelson hatvanezres lakosságú városkájának hasonló eseményét több, mint ötezren látogatták meg, Auckland pedig másfélmilliós lélekszámmal bír...

Mi már bebiztosítottuk magunkat, szerda este ott leszünk, megnézzük a díszpintyet, izé, díszpapagájt!

Madarak és playback

Eszembe nem jutott volna, hogy madarakat háló helyett hangszóróval tartsak kordában, pedig az Ark in the Park területén pont ezt a trükköt tervezik bevetni.

Következzen az illusztrációm, majd az eredeti hír fordítása:

Hangszóróból szóló madárhanggal segítik a kokakó szaporodását

Madárhangot játszó hangszórókat vetnek be, hogy Új-Zéland egyik legveszélyeztetettebb madárfaját az Auckland nyugati részén fekvő erdőségekbe visszatelepítsék.

Egy a Pureroa Forest-ből, az Északi Sziget középső területéről származó kokako párt helyeznek át a Waitakere Ranges-be az Ark in the Park projekt intenzív rágcsálókontrollját követően.

Ők lesznek több, mint hatvan év után az első kokakók a Waitakere Ranges-ben, s a terv szerint a következő két évben mintegy harminc további kokako madár követi őket.

A madarak a hozzávetőleg 8 hektáros territóriumukat énekükkel és a behatolók elüldözésével védik, mondta John Sumich, az Ark in the Park igazgatója.

A hanggal csalogatás technikáját vetjük be, hogy a madarakat bátorítsuk a hangszórót környező területeken való megtelepedésre.

"A különböző területekről származó kokako madaraknak eltérő dialektusuk van. Fontos, hogy otthonosan érezzék magukat az erdőben, amit úgy tervezünk biztosítani, hogy az erdő bizonyos pontjain a dalaikat sugározzuk," mondta.

"A hangszórók az Ark in the Parkba való áthelyezésben használt mindkét populáció dalait fogják játszani és figyelemmel fogjuk kisérni a madarak ennek hatására kialakult viselkedését és eloszlását."

"Bár a kokakók eltérő dialektust beszélnek, ismereteink szerint nem zavarja őket, ha partnerük más nyelvet beszél, így bízunk benne, hogy a populációk közt lesznek kereszt-házasságok."

A technika már eddig is sikeresnek bizonyult, mondta Mr Sumich.

Hozzávetőleg 750 kokako pár maradt meg az Északi Szigeten, plusz néhány további kisebb szigeteken.

A DOC célja, hogy 2020-ig az állományt 1000 költő párra emeljék.

A kokakó már jelen van az Auckland városától délkeletre fekvő Hunua Ranges-ben.

Tumblr

Nemkülönbenmellesleg tumblr-en is elkezdtem ökörködni, majd meglátjuk mire jutok vele.

Akit esetleg érdekel: pukkebird.tumblr.com

Üdvözletem

Müzliék, izé, Müzliék velkám tu nyúzéland!

Piwakawaka captat muscas

A legyezőfarkú madarat többek közt azért szeretjük, mert látványos bukfenceket tud bemutatni a levegőben. Meg mert kis hülye, szittyeg mint egy gumikacsa.

Megfelelő megvilágításban (mint amilyen ma volt Immáéknál a kertben) arra is fény derül, hogy miért nem képes egyenes vonalban repülni:

Igen, azokkal az apró rovarokkal "kösse össze a pontokat a megfelelő sorrendben" rejtvényt játszik.