2010. augusztus 25., szerda

Szivárvány Rugók

A Rotorua környékén töltött vasárnapunk másik állomása a Rainbow Springs kiwi wildlife park volt. A park elsődleges célcsoportja inkább az Új-Zélandra látogató külföldiek, mintsem a helyiek, így egy kicsit (de tényleg csak egy kicsit) túl van lihegve benne a turizmus (ööö, ezt jól megmondtam, tulajdonképpen a "szépenfésült" jellegre, a bazinagy szuvenyirboltra, meg a parkba belegyógyult, leginkább üdülőkomplexumra emlékeztető kávézós-vízeséses-teraszra próbáltam utalni).


Ha sikerült túlélnetek a kacifántosra sikerült első bekezdést, akkor mindjárt nézzük is meg, hogy miért érdemes mégis ellátogatni a parkba. Van ott például több röpde is, amikbe mind be lehet menni, így különböző csoportokba rendezett őshonos madárfajokkal oszthatjuk meg a légteret.

Az éjszaka működő kiwi röpdéről (hehe, a kiwi nem is tud repülni) ne kérdezzetek, mert csak napközben voltunk ott. Mindjárt utána viszont kereru (erdei galamb), tui és kakariki (kecskepapagáj) kombót tapasztalhatunk testközelből, ami egy - a mekegő kecskepapagájoknak köszönhetően - egyike a hangostárlatoknak. Íme a jópofa aprópapagáj pofija:


Miután kiörömködtük magunkat, tovább követtük a park ösvényét, ami hamarosan a keának szentelt "korai telepesek" témára berendezett röpde mellett haladt el. Itt nem sokat időztünk, lévén az előző parkban már megtapasztaltuk a madár közvetlenségét. Így esett, hogy a következő nagy röpdében találtuk magunkat, hat igencsak aktív kaka (szintén nesztorpapagáj) társaságában. Nagyokat repkedtek, no meg épp ebédeltek is odaértünkkor, valahogy így:



Velük egy röpdében lakott még néhány félénkebb szalagos guvat (ő a weka rokona volna) is, íme az egyik díszpéldány:


A továbbiakban volt még weka, meg mindenféle kacsák, pisztrángok, valamint a behurcolt állatfajok közül néhány háziállat, valabi, oposszum is, ezeket nem részletezném. Na jó, a tyúkanyók a fészekaljnyi kiscsibékkel nagyon helyesek voltak.

Zárásképp pedig itt egy épp virágzó kakabeak (papagájcsőr?) virág, a kaka röpde tőszomszédságából:

2010. augusztus 23., hétfő

Paradicsomvölgy rugók

Rotorua környéke tele van mindenféle nevű tisztavízű forrásokkal, amelyek önmagukban is jó dolgok, pisztrángos tavakkal méginkább, egyéb extrákkal pedig már eladható turistalátványosságokká avanzsálhatóak.

Vasárnap gondoltunk egyet, s elugrottunk a Paradise Valley Springs nevű ilyen parkba. Nem csak úgy találomra mentünk, tudtuk, hogy vannak egyrészt interaktív oroszlánkölkök, másrészt (sőt, főleg) kiváncsi kea madarak, szintén interaktív kivitelben.

Az oroszlánok cukorfalatok, lehet őket simogatni meg fotózni, meg örülni nekik, de engem inkább a kea röpde vonzott. Első blikkre mind az öt kea épp szendergett, úgyhogy tettünk egy kört a parkban, hátha addig belelkesednek. Úgyhogy akkor előbb mindenféle kacsák meg valabik meg kaját kunyeráló birkák, kecskék, szamarak, lámák hadát küzdöttük le, egy jó óra hosszan, s csak utána tértünk vissza keáinkhoz.



Érdemes volt várni: három kea is rájött közben, hogy szundikálás helyett rosszalkodni is lehet. Egyikük bal lába nem funkcionált, ám ez nem zavarta őt, simán odapattogott hozzánk, hogy haverkodjon.

A kea nem egy unalmas papagáj, megragad minden alkalmat, hogy felfedezze a csőrtávolságon belüli objektumokat. Ebbe a távba első körben a fotógép esett, valahogy így:


Ahogy kicsit bátorodtunk (keánk nem félt előszörre sem, mi kicsit azért tartottunk a csőrétől...) jöhettek a táskáink is:


Miután így belelkesedtünk, még egy jó negyed órát barátoztunk, ami közben sorra került a pulóverem is, én meg megvakargattam a madár buksiját addig. Azt kell mondjam, egész családiasra sikerült a látogatásunk.

Persze Rotorua nem csak egy verébugrásnyira van Aucklandtől, s ha már elvezettünk idáig, megnéztünk még egy másik ilyen forrás köré épült komplexumot is, abban még több madár volt, de arról majd inkább egy következő bejegyzésben értekezek.