Eketahuna

Minden kultúrának megvan a saját "isten háta mögötti" települése, ami annyira eldugott, hogy nem is létezik. Új-Zélandon sincs ez másképp, a vidék alacsonyan lakott, ámde annál egyhangúbb szántói, legelői közt itt is elvész az ember tájékozódó készsége.

Így eshetik meg, hogy Mucsaröcsöge és Bivalybasznád települései Új-Zélandi testvérfalvakkal büszkélkedhetnek.

Ha valaki épp Eketahunára utazott, akkor tuti, hogy nem elérhető. Még akkor sem, ha Eketahuna éppenséggel létezik. Azt ne kérdezzétek, hogy az a félezer ember, aki Eketahunán lakik, hogyan élik ezt meg, de az biztos, hogy mindenki más sztereotipálja őket.

Ennek fényében, a félreértések (értsd: ha valaki tényleg Eketahunára utazik) elkerülése végett inkább Waikikamukau települését említsük meg, mint célállomás. Ez utóbbi ugyanis tényleg nincs a térképen. A neve egyfajta szójáték: egyrészt a Wai errefele egy gyakori településnév előtag, másrészt viszont a település nevét pont úgy kell kiejteni, mint a "why kick a moo-cow" (miért rúgnánk meg egy kistehenet) kifejezést. A háziállatra utalásból kiindulva azt mondanám, hogy akkor Waikikamukau lesz Bivalybasznád testvérvárosa.

Égszínkavalkád

Az elmúlt napokban az egyre később aludni készülő Napocska felettébb színeseket ásított. Nem bírtam nem észrevenni, még ha nagyon cselesen azzal kezdte, hogy egyenszürke felhők alól még kacsintott egyet, mielőtt a horizont alá bújt volna.


Rutinos róka vagyok, engem ugyan nem vert át, én odafigyeltem a fizikaórán, meg a földrajzon is, tudtam, hogy ez pillanatokon belül merőben másképp fog festeni. Így is lett.


Aztán jött az a rész, amikor a színszűrős potmétereket csavargatta az égi photoshop, hogy megmutassa milyen színárnyalatokat tud még kikeverni.


Ma meg a felhők dinamikája emlékeztetett a Jupiter hamisszínes felvételeire.


Pedig elvileg továbbra is a Föld bolygón vagyunk.


Elvileg.

Az év madara 2010

Lezárult az idei év madara szavazás, ideje eredményt hirdetni.

A győztes pedig nem más, mint a kis neonzöld, örökké csacsogó kakariki, alias kecskepapagáj.


A szerkesztőség ezúton gratulál a kis szárnyasnak az elsöprő győzelméért!

Nem lehet nem megemlékezni a második helyezettről sem, hiszen a pukekók a huszonegyezer szavazat majdnem negyedét vitték el, sőt, sokáig a verseny élén jártak. Hiába, a pukekó nem hosszútávra lett összerakva: röpte nehézkes, nem bírta végig tartani a lendületét.

Nem utolsó sorban pedig gratulálunk az összes madárnak, s köszönjünk nekik a részvételt! :)